Folytatás ..

☁

Kimentettem magam, hogy egy kicsit rendbe tudjam hozni magam a mosdóban.
- Addig mi visszamegyünk a tárgyalóba. – mondta utánam Nate.
- Rendben. – válaszoltam.
Ahogy megláttam magam a tükörben, tudtam, hogy jó döntés volt kijönni. Az arcom ki volt pirulva, a szemfestékem elkenődött és a számról eltűnt a rúzs. Nos, igen..
Gyorsan rendbe szedtem magam, és elindultam a tárgyaló terem felé.
Az ajtó nyitva volt és beszélgetés szűrődött ki rajta. Megálltam az ajtótól távolabb, amikor érezhetően Nate dühös hangvételre váltott.
- Ezt nem kérheti tőlem! –mondta Nate felháborodva.
- De kérhetem, mivel én fizetek magának. – válaszolta nyugodt hangnemben Mr. Riley.
- De ő az egyik legjobb ügyvéd, akit ismerek. És biztos vagyok benne, hogy a segítségével megnyerhetjük ezt az ügyet az ön javára. – érvelt Nate.
- Nem érdekel! A döntésem végleges. Nem szeretném, hogy köze legyen Ms. Laurie-nak hozzám vagy az ügyeimhez. Egyetlen papíron sem szerepelhet a neve és a közös tárgyalásainkon sem lehet jelen.
Ez a mondat olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Büszke voltam a munkámra, arra, hogy másoknak tudtam segíteni a legjobb tudásom szerint. Egy pillanat alatt úgy éreztem, mintha minden erő kiszállna a lábamból. Haza kell mennem és véget vetni a mai napnak. Nem akar engem? Ő tudja!
- Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott. – léptem be a szobába – Sajnos, mielőbb el kell mennem az egyik ügyfelemhez, Mr. Brown már vár rám. – mondtam, mire Nate azonnal kapcsolt. Mindketten imádtuk James Brown-t, így ez volt a közös menekülő szavunk.
- Segítek, ez egy nehéz ügy. – lépett közelebb Nate.
- Nem kell, maradj csak, majd délután találkozunk! – mosolyogtam. – Örültem Mr. Riley! – rá nem nézve elindultam.
Gondolatban adtam magamnak egy ötöst, amiért előre behűtöttem azt a két üveg bort.

☁

A lakásomban üvöltve szólt James Brown-tól a Man’s world. Kezemben a sokadik pohár bor, aminek hatását már kezdtem érezni. Csípőm a zene ütemére hullámzott. Imádtam ezt a számot!
Mikor véget ért a zene, hallottam, ahogy becsapódik a bejárati ajtó.
Megforultam és a lábam legyökerezett. Arra számítottam, hogy Nate lesz az, de nem volt egyedül.
Egy pillanat alatt kijózanodtam.
- Ő mit keres itt? – kérdeztem felvonva a szemöldökömet.
- Mr. Riley beszélni szeretne veled. Hívtalak, de nem vetted fel. – válaszolt aggódva Nate.
- Sajnálom, kicsit elfoglalt voltam.
Egy kis idő múlva Nate megszólalt.
- Én most haza megyek, ha szükséged van rám nyugodtan hívj. – mondta.
Az a haza azt jelentette, hogy a lakásom feletti lakásába. Rengeteg erőt adott, hogy a közelembe tudhattam.
- Rendben. – mondtam, mire már ki is ment. Valami baj van Nate-el. Valami bánthatja.
- Mr. Brown? – kérdezte mosolyogva Mr. Riley.
Mikor nem válaszoltam folytatta:
- Azt hiszem, tudom miért jött el az irdából.
- Valóban? – kérdeztem egy kevés szarkazmussal a hangomban, mire felvillant a szeme.
- Igen, és sajnálom. Tudom, hogy nagyon sokat jelent önnek a munkája.
- Honnan tudja? Egyáltalán nem ismer engem. – egyre jobban idegesített ez a férfi.
- Igaza van, de ezért is nem akarom, hogy dolgozzon az ügyemen. – nézett elszántan a szemembe.
- Én nem értem. – feleltem összezavarodva.
- Meg akarom dugni magát. A lehető legtöbbször. – lépett közelebb – Nem akarom, hogy akármi is az utamba álljon.
Minden levegő kiment a tüdőmből és nem tudtam, hogy mit válaszoljak erre az egészre.
- Sajnálom, de már van barátom. – próbáltam valami ócska trükköt bevetni.
- Nem, nincsen.De a hazugságot nem tolerálom.
Mikor majdnem közvetlen előttem állt, hátrébb léptem. Ő egyet előre, én egyet hátra. És ez így ment tovább.
- Ön nem teheti ezt, mivel én ..  – basszus, semmi érv nem jutott eszembe. Gondolkodj Beka!
- Mivel ön..? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Én leszbikus vagyok. – Ez komoly? Semmi jobb nem volt?
Válaszul egy gyönyörű kacajt kaptam. Egy pillanatra azt éreztem, hogy ennél szebb hangot még sohasem hallottam.
- Ha az lenne, akkor nem reagálna így a teste a közelemben. És még mindig nem tűröm a hazugságot.
Ekkor a hátam beleütközött a falba, és ő megtámaszkodott a kezével a fejem mellett.
- Miért menekül előlem? – kérdezte. – És mielőtt hazudna, gondolja át kétszer.
- Mert biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb fájdalmat fog okozni nekem. – hunytam be a szemem. Az igazság gondolkodás nélkül jött a számra.
Amikor nem jött válasz kinyitottam a szememet. Kutatóan nézett a szemembe. Mintha várna tőlem valamit.A közelségére valóban reagált a testem. A levegőt kapkodva szedtem, kiszáradt számat megnyaltam.
Ekkor lenézett a számra, és megnyalta  a sajátját. Istenem milyen tökéletes ajkai voltak!
Nem bírtam tovább meg kellett érintenem! Lenyúltam a kigombolt zakója alá és rátapasztottam a kezem a hasára. Basszus, éreztem a kockáit! Lenézett a kezemre, mire megmarkoltam az ingét.
Ördögi mosolyt villantott rám, miközben felemelte a fejét. Ezután keményen megcsókolt.
Nem is gondoltam, hogy ennyire vágyom rá. Akartam.. az egész embert akartam.
Az egyik kezemmel húztam az ingén keresztül magam felé, míg a másikkal a haját markoltam. Éhezve csókoltam vissza, miközben kezével feljebb tűrte a szoknyám alját. Ekkor hátrahúzódtam.
- É-én..ahm.. sajnálom, én ezt nem tudom. – mondtam kapkodva a levegőt.
- Abból, ahogy visszacsókoltál nem ez jött le. – válaszolt ő is kifulladva. – Mi a gond, Rebi?
Amint kimondta a becenevemet, ránéztem. Csak apukám hívott így. De ezt nem kötöm az orrára.
- Elmondanád, kérlek?
-  Én.. én még nem .. csináltam .. senkivel ..
- Te szűz vagy? – döbbent meg.
- Igen. – válaszoltam kissé elpirulva.
- És szeretnéd, hogy én legyek neked.. az első? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Igen, szeretném..

☁