Felleg - első fejezet

Felleg
Tori S.

1.fejezet

Elegem van abból, hogy mindenki irányítani akarja az életemet. De attól van a legjobban elegem, hogy mindezt az anyám csinálja. Azt szeretné, hogy olyanná váljak, aki ő nem lehetett. Valami sokkal jobb és előkelő. Ezzel csak annyi gond van, hogy sose leszek olyan, mint ő.
Miután apám meghalt elköltöztem otthonról. Inkább választottam egy bentlakásos iskolát, mint egy otthoni poklot. És valójában ez volt életem egyik legjobb döntése. Ugyanis itt ismerkedtem meg a legjobb emberrel a világon, Nate-el. Megmentett attól, hogy nemi erőszak áldozata legyek, és ezért örökké hálás leszek neki. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha ő akkor nem jön arra a folyosóra. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Egy egyetemre jártunk, és együtt alapítottuk meg a közös ügyvédi irodánkat.
Anya minden hónap első szombatján látogat meg egy közös ebédre, azután már utazik is vissza az újdonsült férjéhez.
 Ma van ez a bizonyos találka, így tegnap kötelezően megvásároltam a két üveg bort.
Ahogy sétálok az étterem felé megcsörren a telefonom. Nate az.
- Helló! – köszönök neki.
- Most valószínű, hogy egy életre megutálsz. Be kell mennem az irodába, találkozni egy új ügyféllel. – mondja sajnálkozva.
- Sűrgős? – kérdezem.
- Sajnos igen. Elég bonyolult ügy, szóval ha végeztél beugorhatnál segíteni.
- Oké, nos, legalább van okom hamarabb lelépni. Akkor majd bent találkozunk. – sóhajtom.
- Hé, Beka! – szól Nate.
- Igen?
- Nagyon sajnálom, és kitartás!
- Oké! Légy jó! – elköszönök és elteszem a telefonomat.
Hát ez csodás! Egyedül kell megküzdenem Szörnyellával. Veszek egy mély levegőt és belépek az étterembe. Anyám végig a szemembe néz,míg az asztalhoz nem érek. Akkor kezdődjön a show!

☁

- Szia Anya! – köszönök neki, mosolyogva.
- Késtél! –mondja.
- Nem fél egyre beszéltük meg a találkozót? – vonom fel a szemöldököm.
- De, de egy hölgynek, minimum tíz perccel korábban kell érkeznie. És ne ráncold a homlokod! –feleli.
- Nate nem jön? – érdeklődik.
- Sajnos be kellett mennie az irodába, és nekem is nemsokára bent kell lennem. – mondom sajnálkozást színlelve. De feleslegesen, hiszen anyám átlát rajtam.
- Azt meghiszem! Gondolkodtál azon, hogy találkozol Richard unokaöccsével? –kérdezi.
- Nem, mostanában eléggé lefoglal a munkám. – felelem.
- Pont ez az! Ha elvesz nem lesz gondod ezzel. Akkor nem kell unalmas fekete ruhákban járkálnod.
Anyám szerint egy előkelő nőnek, otthon van a helye. Majd a férj keres. Csakhogy én akkor sem fogok hozzámenni ahhoz a pojácához, ha ő lenne az utolsó ember ezen a Földön!
Ekkor szerencsére megérkezett a pincér. A legjobbkor.
- Mit hozhatok önöknek? – kérdezi mosolyogva.
- Kettő caesar salátát kérünk öntet nélkül, mentes ásványvízzel. – feleli anya elbűvölő mosolyával.
Ma is jól fogok lakni. Szuper!
Az egyszerű ételt a pincér pillanatokon belül fel is szolgálja. Miután elment  érzem, hogy anyám még mindig várja a választ az előző kérdésére.
- Egyébként hogy vagy? –terelem másra a témát.
- Richard-al felújítjuk a házat, szóval most nagy munkálatokban vagyok. Az egész ház más design-t fog kapni..
Ez volt az a pillanat, amikor teljesen kikapcsoltam és beletemetkeztem a fenséges salátámba.
- Rebeka Laurie! Te egyáltalán nem is figyelsz rám! – háborodik fel anyám.
- Ne haragudj, csak a munkán jár az agyam. – mondom.
- Nem szeretem, hogy ennyit dolgozol. Te sem leszel fiatalabb, ideje lenne egy férjet találnod! Tudod apád halála óta nem is volt barátod. Pedig ő biztosan örülne neki..
- Te semmit nem tudsz apáról! Téged csak a pénz érdekel és semmi más. – felelem kissé ingerülten.
- Rebeka tudd, hogy kivel beszélsz! Én az anyád vagyok!
- Elnézést, de már az irodában kellene lennem. Majd három hét múlva találkozunk! Szia anya! – búcsúzok el.
- Ne hidd, hogy ezzel vége. Te mindig csak elmenekülsz. Majd hívlak.- mondja, és ezzel lezárta a beszélgetést.
Érzem, hogy hamarosan előtör a pánikrohamom. A sötétség kezd eluralkodni rajtam. Gyorsan leintek egy taxit, bediktálom a címet és próbálok szép dolgokra emlékezni. De csak apára gondolok.

☁

Nem tudom, hogy jutottam fel az irodámba, már csak arra eszméltem fel, hogy a sarokban ülök, fejemet a falnak döntöttem és nem kapok levegőt. Megfulladok. Miért nem lehet itt fent ablakot nyitni?! Az üvegre fektetem a tenyerem, de semmit nem érek el vele. Ég a tüdőm, a könnyem folyamatosan folyik.
Egyszer csak két meleg tenyér simul az arcomra és puha ajkak a számra. Annyira jó érzés!
Már nem gondolkodok egyáltalán, csak erre a csókra koncentrálok, még többet akarok belőle.
De az ajkak hirtelen elhúzódnak tőlem és én kinyitom a szemem.
Te atya úr isten!
Két gyönyörű tengerkék, fürkésző szempárba nézek. Szőkés-barna formára igazított haj, napbarnított bőr, mindez sötétkék öltönybe csomagolva.
Hirtelen elönt a méreg.
- Maga mit képzel, kicsoda?!- háborodok fel, mire egy bugyi-olvasztó mosolyt kapok válaszul.
Bassza meg!
- Elnézést kérek! Láttam, hogy berohant ide, többször is megszólítottam, de nem hallott. Egy magazinban olvastam, hogy a visszatartott levegő jó a pánikroham csillapítására, szóval, gondoltam segítek. – feleli még mindig mosolyogva.
- Áhh! Szóval, most köszönetet kéne, hogy mondjak magának, amiért hősiesen megmentette az életemet.
- Az jó lenne, igen! – nevet fel.
Egek, ez a hang!
Ekkor Nate lép be az irodámba. A tekintete egyből megtalál.
- Jézusom Beka! Jól vagy? – kérdezi, miközben már ő is előttem térdel.
- Persze minden rendben! Semmiség az egész. – legyintek, ekkor egy rosszalló pillantást kapok az idegentől.
- Na gyere, felsegítelek! – a folyamatot végigköveti a kék szemével, mintha a tulajdona lennék. Mit képzel?  A magas-sarkú cipőm nélkül a mellkasáig érek.
- Látom találkoztál az új ügyfelünkkel. – mondja Nate. – Ő itt Brandon Riley. Brandon , ő Rebeka Laurie, akiről már meséltem.
- Örülök, hogy megismerhetem. – nyújtja felém a kezét.
Nem válaszolok, csak kezébe csúsztatom a kezem és mosolygok. A keze megnyugvást hoz, ami jól esik, de közben teljesen összezavar.
Jó nagy rakás szarban vagy Beka!

☁