Folytatás ..

☁

Kimentettem magam, hogy egy kicsit rendbe tudjam hozni magam a mosdóban.
- Addig mi visszamegyünk a tárgyalóba. – mondta utánam Nate.
- Rendben. – válaszoltam.
Ahogy megláttam magam a tükörben, tudtam, hogy jó döntés volt kijönni. Az arcom ki volt pirulva, a szemfestékem elkenődött és a számról eltűnt a rúzs. Nos, igen..
Gyorsan rendbe szedtem magam, és elindultam a tárgyaló terem felé.
Az ajtó nyitva volt és beszélgetés szűrődött ki rajta. Megálltam az ajtótól távolabb, amikor érezhetően Nate dühös hangvételre váltott.
- Ezt nem kérheti tőlem! –mondta Nate felháborodva.
- De kérhetem, mivel én fizetek magának. – válaszolta nyugodt hangnemben Mr. Riley.
- De ő az egyik legjobb ügyvéd, akit ismerek. És biztos vagyok benne, hogy a segítségével megnyerhetjük ezt az ügyet az ön javára. – érvelt Nate.
- Nem érdekel! A döntésem végleges. Nem szeretném, hogy köze legyen Ms. Laurie-nak hozzám vagy az ügyeimhez. Egyetlen papíron sem szerepelhet a neve és a közös tárgyalásainkon sem lehet jelen.
Ez a mondat olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Büszke voltam a munkámra, arra, hogy másoknak tudtam segíteni a legjobb tudásom szerint. Egy pillanat alatt úgy éreztem, mintha minden erő kiszállna a lábamból. Haza kell mennem és véget vetni a mai napnak. Nem akar engem? Ő tudja!
- Elnézést, hogy ilyen sokáig tartott. – léptem be a szobába – Sajnos, mielőbb el kell mennem az egyik ügyfelemhez, Mr. Brown már vár rám. – mondtam, mire Nate azonnal kapcsolt. Mindketten imádtuk James Brown-t, így ez volt a közös menekülő szavunk.
- Segítek, ez egy nehéz ügy. – lépett közelebb Nate.
- Nem kell, maradj csak, majd délután találkozunk! – mosolyogtam. – Örültem Mr. Riley! – rá nem nézve elindultam.
Gondolatban adtam magamnak egy ötöst, amiért előre behűtöttem azt a két üveg bort.

☁

A lakásomban üvöltve szólt James Brown-tól a Man’s world. Kezemben a sokadik pohár bor, aminek hatását már kezdtem érezni. Csípőm a zene ütemére hullámzott. Imádtam ezt a számot!
Mikor véget ért a zene, hallottam, ahogy becsapódik a bejárati ajtó.
Megforultam és a lábam legyökerezett. Arra számítottam, hogy Nate lesz az, de nem volt egyedül.
Egy pillanat alatt kijózanodtam.
- Ő mit keres itt? – kérdeztem felvonva a szemöldökömet.
- Mr. Riley beszélni szeretne veled. Hívtalak, de nem vetted fel. – válaszolt aggódva Nate.
- Sajnálom, kicsit elfoglalt voltam.
Egy kis idő múlva Nate megszólalt.
- Én most haza megyek, ha szükséged van rám nyugodtan hívj. – mondta.
Az a haza azt jelentette, hogy a lakásom feletti lakásába. Rengeteg erőt adott, hogy a közelembe tudhattam.
- Rendben. – mondtam, mire már ki is ment. Valami baj van Nate-el. Valami bánthatja.
- Mr. Brown? – kérdezte mosolyogva Mr. Riley.
Mikor nem válaszoltam folytatta:
- Azt hiszem, tudom miért jött el az irdából.
- Valóban? – kérdeztem egy kevés szarkazmussal a hangomban, mire felvillant a szeme.
- Igen, és sajnálom. Tudom, hogy nagyon sokat jelent önnek a munkája.
- Honnan tudja? Egyáltalán nem ismer engem. – egyre jobban idegesített ez a férfi.
- Igaza van, de ezért is nem akarom, hogy dolgozzon az ügyemen. – nézett elszántan a szemembe.
- Én nem értem. – feleltem összezavarodva.
- Meg akarom dugni magát. A lehető legtöbbször. – lépett közelebb – Nem akarom, hogy akármi is az utamba álljon.
Minden levegő kiment a tüdőmből és nem tudtam, hogy mit válaszoljak erre az egészre.
- Sajnálom, de már van barátom. – próbáltam valami ócska trükköt bevetni.
- Nem, nincsen.De a hazugságot nem tolerálom.
Mikor majdnem közvetlen előttem állt, hátrébb léptem. Ő egyet előre, én egyet hátra. És ez így ment tovább.
- Ön nem teheti ezt, mivel én ..  – basszus, semmi érv nem jutott eszembe. Gondolkodj Beka!
- Mivel ön..? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Én leszbikus vagyok. – Ez komoly? Semmi jobb nem volt?
Válaszul egy gyönyörű kacajt kaptam. Egy pillanatra azt éreztem, hogy ennél szebb hangot még sohasem hallottam.
- Ha az lenne, akkor nem reagálna így a teste a közelemben. És még mindig nem tűröm a hazugságot.
Ekkor a hátam beleütközött a falba, és ő megtámaszkodott a kezével a fejem mellett.
- Miért menekül előlem? – kérdezte. – És mielőtt hazudna, gondolja át kétszer.
- Mert biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb fájdalmat fog okozni nekem. – hunytam be a szemem. Az igazság gondolkodás nélkül jött a számra.
Amikor nem jött válasz kinyitottam a szememet. Kutatóan nézett a szemembe. Mintha várna tőlem valamit.A közelségére valóban reagált a testem. A levegőt kapkodva szedtem, kiszáradt számat megnyaltam.
Ekkor lenézett a számra, és megnyalta  a sajátját. Istenem milyen tökéletes ajkai voltak!
Nem bírtam tovább meg kellett érintenem! Lenyúltam a kigombolt zakója alá és rátapasztottam a kezem a hasára. Basszus, éreztem a kockáit! Lenézett a kezemre, mire megmarkoltam az ingét.
Ördögi mosolyt villantott rám, miközben felemelte a fejét. Ezután keményen megcsókolt.
Nem is gondoltam, hogy ennyire vágyom rá. Akartam.. az egész embert akartam.
Az egyik kezemmel húztam az ingén keresztül magam felé, míg a másikkal a haját markoltam. Éhezve csókoltam vissza, miközben kezével feljebb tűrte a szoknyám alját. Ekkor hátrahúzódtam.
- É-én..ahm.. sajnálom, én ezt nem tudom. – mondtam kapkodva a levegőt.
- Abból, ahogy visszacsókoltál nem ez jött le. – válaszolt ő is kifulladva. – Mi a gond, Rebi?
Amint kimondta a becenevemet, ránéztem. Csak apukám hívott így. De ezt nem kötöm az orrára.
- Elmondanád, kérlek?
-  Én.. én még nem .. csináltam .. senkivel ..
- Te szűz vagy? – döbbent meg.
- Igen. – válaszoltam kissé elpirulva.
- És szeretnéd, hogy én legyek neked.. az első? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Igen, szeretném..

☁

Felleg - első fejezet

Felleg
Tori S.

1.fejezet

Elegem van abból, hogy mindenki irányítani akarja az életemet. De attól van a legjobban elegem, hogy mindezt az anyám csinálja. Azt szeretné, hogy olyanná váljak, aki ő nem lehetett. Valami sokkal jobb és előkelő. Ezzel csak annyi gond van, hogy sose leszek olyan, mint ő.
Miután apám meghalt elköltöztem otthonról. Inkább választottam egy bentlakásos iskolát, mint egy otthoni poklot. És valójában ez volt életem egyik legjobb döntése. Ugyanis itt ismerkedtem meg a legjobb emberrel a világon, Nate-el. Megmentett attól, hogy nemi erőszak áldozata legyek, és ezért örökké hálás leszek neki. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha ő akkor nem jön arra a folyosóra. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Egy egyetemre jártunk, és együtt alapítottuk meg a közös ügyvédi irodánkat.
Anya minden hónap első szombatján látogat meg egy közös ebédre, azután már utazik is vissza az újdonsült férjéhez.
 Ma van ez a bizonyos találka, így tegnap kötelezően megvásároltam a két üveg bort.
Ahogy sétálok az étterem felé megcsörren a telefonom. Nate az.
- Helló! – köszönök neki.
- Most valószínű, hogy egy életre megutálsz. Be kell mennem az irodába, találkozni egy új ügyféllel. – mondja sajnálkozva.
- Sűrgős? – kérdezem.
- Sajnos igen. Elég bonyolult ügy, szóval ha végeztél beugorhatnál segíteni.
- Oké, nos, legalább van okom hamarabb lelépni. Akkor majd bent találkozunk. – sóhajtom.
- Hé, Beka! – szól Nate.
- Igen?
- Nagyon sajnálom, és kitartás!
- Oké! Légy jó! – elköszönök és elteszem a telefonomat.
Hát ez csodás! Egyedül kell megküzdenem Szörnyellával. Veszek egy mély levegőt és belépek az étterembe. Anyám végig a szemembe néz,míg az asztalhoz nem érek. Akkor kezdődjön a show!

☁

- Szia Anya! – köszönök neki, mosolyogva.
- Késtél! –mondja.
- Nem fél egyre beszéltük meg a találkozót? – vonom fel a szemöldököm.
- De, de egy hölgynek, minimum tíz perccel korábban kell érkeznie. És ne ráncold a homlokod! –feleli.
- Nate nem jön? – érdeklődik.
- Sajnos be kellett mennie az irodába, és nekem is nemsokára bent kell lennem. – mondom sajnálkozást színlelve. De feleslegesen, hiszen anyám átlát rajtam.
- Azt meghiszem! Gondolkodtál azon, hogy találkozol Richard unokaöccsével? –kérdezi.
- Nem, mostanában eléggé lefoglal a munkám. – felelem.
- Pont ez az! Ha elvesz nem lesz gondod ezzel. Akkor nem kell unalmas fekete ruhákban járkálnod.
Anyám szerint egy előkelő nőnek, otthon van a helye. Majd a férj keres. Csakhogy én akkor sem fogok hozzámenni ahhoz a pojácához, ha ő lenne az utolsó ember ezen a Földön!
Ekkor szerencsére megérkezett a pincér. A legjobbkor.
- Mit hozhatok önöknek? – kérdezi mosolyogva.
- Kettő caesar salátát kérünk öntet nélkül, mentes ásványvízzel. – feleli anya elbűvölő mosolyával.
Ma is jól fogok lakni. Szuper!
Az egyszerű ételt a pincér pillanatokon belül fel is szolgálja. Miután elment  érzem, hogy anyám még mindig várja a választ az előző kérdésére.
- Egyébként hogy vagy? –terelem másra a témát.
- Richard-al felújítjuk a házat, szóval most nagy munkálatokban vagyok. Az egész ház más design-t fog kapni..
Ez volt az a pillanat, amikor teljesen kikapcsoltam és beletemetkeztem a fenséges salátámba.
- Rebeka Laurie! Te egyáltalán nem is figyelsz rám! – háborodik fel anyám.
- Ne haragudj, csak a munkán jár az agyam. – mondom.
- Nem szeretem, hogy ennyit dolgozol. Te sem leszel fiatalabb, ideje lenne egy férjet találnod! Tudod apád halála óta nem is volt barátod. Pedig ő biztosan örülne neki..
- Te semmit nem tudsz apáról! Téged csak a pénz érdekel és semmi más. – felelem kissé ingerülten.
- Rebeka tudd, hogy kivel beszélsz! Én az anyád vagyok!
- Elnézést, de már az irodában kellene lennem. Majd három hét múlva találkozunk! Szia anya! – búcsúzok el.
- Ne hidd, hogy ezzel vége. Te mindig csak elmenekülsz. Majd hívlak.- mondja, és ezzel lezárta a beszélgetést.
Érzem, hogy hamarosan előtör a pánikrohamom. A sötétség kezd eluralkodni rajtam. Gyorsan leintek egy taxit, bediktálom a címet és próbálok szép dolgokra emlékezni. De csak apára gondolok.

☁

Nem tudom, hogy jutottam fel az irodámba, már csak arra eszméltem fel, hogy a sarokban ülök, fejemet a falnak döntöttem és nem kapok levegőt. Megfulladok. Miért nem lehet itt fent ablakot nyitni?! Az üvegre fektetem a tenyerem, de semmit nem érek el vele. Ég a tüdőm, a könnyem folyamatosan folyik.
Egyszer csak két meleg tenyér simul az arcomra és puha ajkak a számra. Annyira jó érzés!
Már nem gondolkodok egyáltalán, csak erre a csókra koncentrálok, még többet akarok belőle.
De az ajkak hirtelen elhúzódnak tőlem és én kinyitom a szemem.
Te atya úr isten!
Két gyönyörű tengerkék, fürkésző szempárba nézek. Szőkés-barna formára igazított haj, napbarnított bőr, mindez sötétkék öltönybe csomagolva.
Hirtelen elönt a méreg.
- Maga mit képzel, kicsoda?!- háborodok fel, mire egy bugyi-olvasztó mosolyt kapok válaszul.
Bassza meg!
- Elnézést kérek! Láttam, hogy berohant ide, többször is megszólítottam, de nem hallott. Egy magazinban olvastam, hogy a visszatartott levegő jó a pánikroham csillapítására, szóval, gondoltam segítek. – feleli még mindig mosolyogva.
- Áhh! Szóval, most köszönetet kéne, hogy mondjak magának, amiért hősiesen megmentette az életemet.
- Az jó lenne, igen! – nevet fel.
Egek, ez a hang!
Ekkor Nate lép be az irodámba. A tekintete egyből megtalál.
- Jézusom Beka! Jól vagy? – kérdezi, miközben már ő is előttem térdel.
- Persze minden rendben! Semmiség az egész. – legyintek, ekkor egy rosszalló pillantást kapok az idegentől.
- Na gyere, felsegítelek! – a folyamatot végigköveti a kék szemével, mintha a tulajdona lennék. Mit képzel?  A magas-sarkú cipőm nélkül a mellkasáig érek.
- Látom találkoztál az új ügyfelünkkel. – mondja Nate. – Ő itt Brandon Riley. Brandon , ő Rebeka Laurie, akiről már meséltem.
- Örülök, hogy megismerhetem. – nyújtja felém a kezét.
Nem válaszolok, csak kezébe csúsztatom a kezem és mosolygok. A keze megnyugvást hoz, ami jól esik, de közben teljesen összezavar.
Jó nagy rakás szarban vagy Beka!

☁

Minden kedves könyvmolyt üdvözlök!

Szeretném veletek megosztani saját szerzeményemet, 
amit részenként fogok feltölteni a blogra. 
Fogadjátok sok szeretettel, letenni tilos! 😘

UI.: Minden értékelést, kritikát hozzászólásban várok tőletek! ⇓